Ma alternatív fűtésnek nevezünk minden megoldást, ami nem kapcsolódik szervesen a gázüzemhez, holott ennél lényegesen többről van szó. Alternatív megoldás, vagyis tényleges "alternatíva" az lehet, mikor az országos hálózatokról leválasztva is képesek vagyunk fűtési rendszerünket üzemeltetni, vagyis e szerint nem tekinthető teljesértékű megoldásnak például egy kizárólag hőszivattyús fűtéssel ellátott épület. Igaz ugyan, hogy a hőszivattyús rendszer lényegesen gazdaságosabban üzemeltethető,mint a gázüzemű berendezés, -most ne beszéljünk a két megoldás építési költségei közötti rendkívüli különbségről,- ugyanakkor itt is egy országos hálózattól függünk, ez esetünkben nem a gáz, hanem az elektromos hálózat. Kedvezőbb a kép, ha két egymástól független rendszerünk üzemel, ez azonban rendkívüli beruházással jár, különösen akkor, ha nemcsak két fűtőberendezést kell beépítenünk, hanem a hőleadók is különbözőek lesznek. Az előbbi példánál maradva a gázüzemű berendezés rendszerint radiátorokat használ, míg a hőszivattyús fűtési rendszer alacsonyabb vízhőfokkal üzemel, gazdaságosan falfűtéssel, vagy padlófűtéssel kombinálható. Lehetséges megoldás a kondenzációs gázkészülék beépítése, -ez optimálisan alacsony hőfokű hőleadással üzemel,- ez azonban további többletköltséget jelent, így lassan megkérdőjelezhető az egész gondolatmenet gazdaságossága. Célszerű tehát, ha a két rendszer közös hőleadókat használ, esetünkben ez lehet gázüzemű, és vegyes tüzelésű készülék, esetleg egy vízteres kandalló, mely képes ellátni az épület radiátorait, ugyanakkor megőrzi a hagyományos kandalló hangulatát is. Itt hátrányként jelentkezik, hogy a vízteres kandalló keringető szivattyúja elektromos ármot igényel, míg a hagyományos kandalló, vagy cserépkályha önállóan működik, ám csak a saját légterét képes felfűteni. |
